Hermione - akit én többnyire Monyóknak hívtam - volt az első ideiglenes kutyám. Visszagondolva nem is tudom, hogy miért éppen ő, és miért éppen akkor kezdtem el. Mindenesetre az biztos, hogy lavinát indított, és mégsem mutattam be még itt a blogon.  

Az első képek, amiket láttam róla egyenesen elborzasztóak voltak:

Hüvelyelőeséssel, csontsoványan került a Noéba. Megműtötték, de egy hónapig ott lábadozott, és nem is csoda, hogy senki sem szeretett bele az alapján, ahogy kinézett csórikám. 

Nekem is napokig tartott megszokni a látványt, a simogatás közben csigolyákhoz ütődő kéz érzését. Lesütött szemmel sétáltattam, hisz nem volt a homlokomra írva, hogy nem, nem én tettem ezt vele. Megszámoltam mikor hozzámkerült 9 csigolya volt szabad szemmel látható. Úgy tartottam számon a hízást, hogy ezeket számolgattam. 

Hermionéra minden igaz volt, amit általában a mentett kutyákról mondanak. Hogy minden jó szóért hálás, hogy jobban ragaszkodik a többi kutyánál, hogy pontosan tudja, hogy honnan jött és azt is, hogy az isten lábát fogta meg, amit nem ereszthet. Mindig a közelemben volt, rengeteget volt az ölemben a feje. Hatalmas kalandjaink voltak együtt! Voltunk Harley Davidson fesztiválon és rögtön utána a Népszigetes kutyás tábort is megjártuk. Megmondom őszintén, hogy nagyon-nagyon rezgett a léc, hogy rögtön az első ideiglenes kutyámat bebukom. 

3 hónapot éltünk együtt, hihetetlen szerelemben. És nem csak mi ketten, hanem ők ketten Fülöppel is imádták egymást:

Tudtam, hogy hosszútávon sok nekem két kutya, nem olyan még az élethelyzetem, hogy kettővel is tudjak annyit foglalkozni, amennyit megérdemelnek, ráadásul ha megtartom, akkor nem lehetek többé ideiglenes befogadó. Akkor kikerül teltház tábla, és vége. Közben a hasmenése csak nem múlt, kiderült a gerincprobléma, és hát nem tolongtak a gazdijelöltek sem. 

Mi pedig a sok közös élménnyel egyre teljesebb falka lettünk, egyre jobban működtünk együtt. Egyre kevésbé volt terhesebb a két kutya az egynél. 

Az első gazdijelöltet a Noé vétózta. A másodikra én mondtam, hogy nem szeretném, ha hozzá kerülne. Mikor a harmadik jelölt érkezett, akkor már pityeregve suttogtam indulás előtt a fülébe, hogy harapja meg a csúnya nénit. Ekkor már csak 4 csigolya látszott, megtaláltuk a gyógyszert a hasmenésre, és a gerincproblémára is. 

Gazdijelölték Ausztriából jöttek, két kutyát akartak megnézni, de ahogy megérkeztek a néni csak azt hajtogatta: Hermione, Hermione, ich mag Hermione. Magam alatt voltam. Ami még furcsább, hogy Fülöp is maga alatt volt. Nem akarta cseszegetni Ottó szamarat, se megveretni magát a Cane Corso falkával, ahogy a Noéban szokta, csak mellettem kullogott, és várta a tesóját. És én láttam, hogy Monyókám szereti a nénit, és a néni is szereti Monyókát.  Arra, hogy élete végéig gyógyszert kell szednie és hogy valószínűleg még lesznek fájdalmai, csak annyi volt a válasz, hogy van állatorvosuk, meg fogják oldani. Semmi ijedtség, hogy mennyibe kerül ez majd, ahogy a korábbi gazdijelöltek kérdezték. Eltökéltek voltak, akarták, szerették. Az utolsó pillanatig úgy éreztem, hogy kimondom: mégis inkább megtartom, de tudtam, hogy el kell engednem. És elutazott. Bécs mellé költözött, kertesházba. Nyugdíjas gazdik ráérnek, ráadásul imádnak túrázni. 

14 hónapja van náluk, most kaptam meg a nyaralós fotókat. 6 hetet töltöttek a tengerparton!

Látva ezeket a képeket, és azt, hogy talán fel sem ismerném az utcán, annyira szép kutya lett a kis etiópból, azt érzem, hogy igazán jó döntést hoztam, mikor magamhoz vettem, és akkor is amikor tovább adtam. Bár hetekig magam alatt voltam miután elment, és Fülöp szíve (már amennyiben neki van olyanja) is összetört kicsit (se előtte, se azóta ilyenre nem volt példa) most látom, hogy nem hozhattam volna jobb döntést, és nem élhetne boldogabb életet velem, mint velük. 

Az ember elpottyant pár könnyet, és tartok tőle, hogyha Sámson 2-3 héttel tovább marad, annak is durva sírás lett volna a vége, de amikor a boldog gazdis képeket látom, tudom, hogy úgy vigyáznak rá és úgy szeretik, hogy magam sem csinálhatnám jobban, akkor azt gondolom igen, megéri. Nagyon megéri! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.