Úgy gondolom, hogy egy kutya életében rendkívül fontosak a szabályok. Egy családban mindenkinek meg vannak a döntési kompetenciái, amikhez mindenképpen igazodnia kell. A szabályok az élet sötét oldalát is megmutatják a kutyának. Ezek nem azok, amiket klikkerrel, jutalomfalattal meg lehet tanítani, ezek nem feladatok, amiknek a teljesítéséért jutalomjár, hanem azok, amiknek a megszegéséért büntetés jár.

Ha új kutya kerül hozzám az első dolog amivel meg kell ismerkednie, az általam húzott határvonalak. Az első néhány napban nincs szeretgetés, nincs babusgatás, nincs klikkerezés, nincs móka és kacagás, szabályok vannak csak. Marha nehéz egy frissen mentett kutyával keménykedni, és az én szívemnek sem esik jól. Nyilván ilyen helyzetben a legszívesebben összevisszababusgatnám, degeszre etetném, és a lehető leggyorsabban kárpótolnám minden rosszért ami korábban érte szegényt. Azt gondolom a szabályokat felállítani mindig sokkal nehezebb az embernek, mint a kutyának elfogadnia.

Ahhoz, hogy megbízható és hiteles vezetője legyek a kutyának, még a legelején, tiszta lappal, üres lúzerigazolvánnyal bizonyságát kell tennem annak, hogy alkalmas is vagyok erre a pozícióra, meg van a kellő határozottágom, dominánsabb jellemű vagyok nála. Ez egyértelműen a kutya érdeke elsősorban. Persze az embernek sem mindegy, hogy hagyja-e nyugodtan pihenni az otthonában a kutya, vagy hogy megöli-e a macskát. 

Nekem két mindennél előbb való szabályom van: a hálószoba és a fürdőszoba küszöbét átlépni szigorúan TILOS. A macskához nyúlni, a macskát zaklatni, kergetni szigorúan TILOS. Ez a két szabály egyébként szorosan összefügg, ez a két helyiség a menekülési lehetőség a cica számára, a fürdőszobában van a vécéje, és az étele. Ezenkívül a hálószoba az én privát területem, ahol a falkavezér a pihenőidejét tölti.

Amikor megírtam Tintin jellemzését a hirdetéséhez, akkor még azt írtam szabálykövető jellem. Noshát, mostanra ezzel kapcsolatban akadnak kétségeim, persze sok esetben az az egyszerű ok, hogy következetlen vagyok én is, nem meglepő ha ő is az. (Tükör-módszer:))

A macska szabály viszonylag egyszerűen ment, ugyanis Tintint egyáltalán nem érdekli a macska. Ilyen kutyát még nem is láttam. Olyat igen, aki nem bántja, csak nézegeti, szagolgatja, esetleg követi, de Tintin teljesen közömbös. Rá se néz.

A hálószoba szabály már nehezebb volt, onnan bizony kétszer is irgalmatlanul ki kellett zavarni.

Miután ezekkel rendben lettünk, jöttek a következő nehézségek, amik kis módosítással Jan Fennel Kutyapszihológiában leírt szabályai. Tehát az ajtón előre minden esetben a csapat vezetője megy, laza pórázon lehet csak haladni, 5 perces szabály, és az etetési szabály.

Laza póráznál az a módosítás, hogy a pórázt Tintinnek esze ágában nincs húzni, viszont ha szeretne előrébb jutni, gyorsabban haladni, akkor vonyít, vinnyog, ugat. Ezért aztán ahogy hangoskodni kezd, földbe gyökerezik a lábam, és nem lépünk egy tapodtat sem, amíg csend nem lesz. Itt viszont van némi következetlenség, hiszen a zebrán nyilván nem álldogálunk az útközepén, mint ahogy reggel 7-kor sem állok a vonyítás elhallgatására várva a lépcsőházban. Ezek a következetlenségek mindig lassítják a tanulási folyamatot.

Az etetési szabály nálunk szigorúbb az átlagnál, ugyanis szigorú sorrendje van az evésnek.Az első, aki eszik nálunk, az a cica. A kutyáknak végig kell nézniük, ahogy a macsek lelefetyeli a tápjukról a neki tetsző vízmennyiséget, aztán pofátlanul billegeti magát, nyújtózkodik a tányér előtt, esetleg még oda is dörgölőzik a csorgó nyállal üldögélő kutyákhoz. Ha ő kiélvezkedte magát, akkor mehet a tányérhoz Fülöp, majd Tintin. A tányérok szigorúan egymáshoz közel vannak, és mindennemű agresszió tiltott. De Tintin ezzel is megbirkózott már:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.