Ezt a blogot akkor regisztráltam, mikor életem első ideiglenes kutyája, Hermione megérkezett hozzám. 

Most nagyon sajnálom, hogy aztán jobban lekötött a pátyolgatás, mint az írás, mert mostanra már nehéz lenne összefoglalni az a három hónapot amit együtt töltöttünk. Ráadásul biztosan megint megríkatna. 

Annyi biztos, hogyha elsőre nem ő kerül hozzám, mint igazi álomkutya, akkor valószínűleg nem jött volna meg a kedvem ennyire az ideiglenes befogadáshoz. Hátránya a dolognak, hogy iszonyatosan nehéz volt az elválás. Reggel, mikor indultunk a Noéba, többízben elmondtam neki, hogy legyen rossz, gonosz kutya, és harapja meg a csúnya nénit, aki el akarja vinni, de sajnos nem fogadott szót, megmutatta a néninek is az álomkutyát, akit én megismertem. Iszonyatosan hiányzik még mindig, és kicsit félek, hogy ő lesz az etalon, és minden ideiglenes kutyámat hozzá mérem majd. 

Csak nagyon röviden, inkább képekben mondom el a történetét.

Csontsoványan, hüvelyelőeséssel került a debreceni menhelyre:

Az első néhány napban komolyan gondot okozott megfogni, ránézni, annyira sovány volt szegény, hogy meg kellett szoknom. Az utcán lesütött szemmel közlekedtem eleinte, hiszen nincs a homlokomra írva, hogy nem én tettem ezt vele:

 Hamar megszerették egymást Fülöp kutyámmal:)

Három hónapot éltünk együtt, ez alatt rengeteg élménnyel gazdagotunk. Voltunk együtt fesztiválozni, és táborozni, és a gazdáihoz már egészséges, okos, boldog kutyaként költözhetett :) Nem is akármilyen helyre, hiszen most Bécs külvárosában él kertes házban, és új gazdáiban úgy bízik, hogy már az első napokban hanyatt dobta nekik magát :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.