Tintin pont olyan kutya, amilyet nem akartam még ideiglenesbe se :) Hosszú orrú, nagyfülű, nagytestű, ráadásul kan.

Állatbarátok találták a Mechwart ligetben, de nem tudták hová tenni. Két napig kézről kézre adták, itt-ott aludt, mikor összefutottunk. Arról volt szó, hogy jöhet-e hozzám egy éjszakára, mondtam, hogy ha a macsekkal kijön, akkor semmi akadálya. Szerencsére épp nálunk volt szállítóboxban a cica, mert pont az oltásait intéztük. Teszt megvolt, semlegesen reagált a macsekra, úgyhogy a következő kérdés az volt, hogy holnaptól mi lesz vele. Az ötletek nagyjából kimerültek abban, hogy menhely kerítéshez kötjük, vagy leadjuk az illatosra.

Mivel láttam benne némi Malinois-s beütést, felhívtam a Lelenc állatotthont, hátha mint a Belga juhászkutyák fajtamentői tudják vállalni. Anna látatlanban is nagyon kedves volt, elmondta, hogy most épp zűrzavar van náluk a tanyára költözés miatt, de szeptembertől tudják fogadni. Persze aztán kiderült, hogy nem is belga juhász keverék, de szerencsére Anna biztosított a támogatásáról, így maradhat amíg nem rendeződik megnyugtatóan a sorsa.

Fülöppel volt egy kis gikszer, ugyanis Tintin eleinte pórázon vonyított, valószínűleg nem is látott még korábban pórázt, Fülöp pedig úgy gondolta hogy ennek véget vet, és kétszer is a torkának ugrott. Tintin viszont bealázkodós jellem, és hamar megértette, hogy momentán két főnöke is van, Fülöp és én. Innentől a béke is helyreállt.

A cicával viszont továbbra is teljesen közömbös, mégcsak nem is érdeklődik iránta. Úgyhogy mondhatni helyreállt a családi béke, már csak a hétköznapi szabályok és trükkök tanítása maradt feladatul.

Néhány kép róla az elsők közül:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.