Sámson klasszikus esete a hirtelen felindulásból átgondolatlanul elkövetett ideiglenes befogadásnak. Hetek óta motoszkál bennem, hogy lassan újra aktuális lenne egy ideiglenes kutya, de mindig elvetettem a gondolatot, mert úgysem érek rá a saját kutyámra sem, apám is százszor megmondta, hogy "Ha mégegyszer hazahozol egy kóbor kutyát kiváglak!"

Aztán megláttam ezt a képet:

Azonnal jött az agyalás. Oké, ez egy halál sovány, beteg kutya. Nincs mozgásigénye, napi ötször etetni kell, azon kívül meg hagyni pihenni. Végülis vállalható. Írtam e-mailt. Körmöt rágtam. Lelkesedtem és reménykedtem. És jött a válasz, hogy igen jöhet, este érkezik a Mátészalkai borzalomból, amiről képeket ezen a linken lehet nézni. 

Aztán mikor indultam érte, már mondták telefonon, hogy vagy nem az a kutya érkezett, akit vártunk, vagy nagyon felhízlalták az utóbbi hónapokban, mert egyáltalán nincs rossz állapotban. Így menekítették ki a helyszínről:

És este megérkezett hozzám egy a farkát maga alatt tároló, ugyanakkor lelkes és iszonyúan ingeréhes szinte kölyök vizsla. A lépcsőházban azonnal orra esett a csúszós kövön, aztán a lépcsőn is. A liftben remegett. A lakás méretei is felzaklatják kicsit, folyton beveri a fejét az ajtófélfába. Egyértelmű, hogy házban, lakásban nem nagyon járt még. Elkezdtünk megismerkedni a luxus szolgáltatásokkal. A kutyaágy használatával addig jutott, hogy ha melléfekszik és nekidől, az kényelmes:)

Fáj ilyenkor nekem is a szívem, hogy nem szeretgethetem halálra, de ahogy az nálam már jól bevált, szabályokkal kell kezdeni. A néhány alap, ami az első naptól él:

Pórázfegyelem. Nincs rángatás, nincs összevissza rohangálás. Vagy rövid póráz van, és akkor elvárom a pórázfegyelmet, vagy csere flexire és akkor "mehetszfutás" után lehet rohangálni. 

Ajtókon ki-be járkálás nincs engedély nélkül. 

Ágyra, kanapéra mászás nincs. Na ezt baromi nehéz betartatni, ráadásul egy vizslának a kanapén a helye, de azt örömöt majd az igazi és végleges gazdája adja meg neki, nálam szigor van. 

Kajához engedély nélkül nem nyúlunk.   

Eddig elég simulékony, megadó kutyának tűnik, érti mik a szabályaim, és nagyon tetszik neki a klikkerezős móka. Jár az esze, mint a villám, ülni 4 klikkből meg tanult! Elkezdtem formálni, illetve elkezdtük a szemkontaktusos lábnál követéseket is belőni. Iszonyú okos, és tényleg nem nagyon próbálkozik a pofátlansággal, kivéve az ölbe mászva kézrágycsálás, ami annyira cuki, hogy nem bírom letiltani. De azt is látom, hogy már tegnapról mára sem ugyanaz a kutya, szerintem még néhány nap alatt kinyílik, és igazi őrült szertelen vizslagyerek lesz. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.